2013. január 19., szombat

Kosztolányi Dezső

 

 

Budai idill. /részlet/

Hopp, ugorjunk fürge szánra,
menjünk a hegyekre fel.
Csillog az ezüst barázda,
villog a havas lepel,
friss, fehér hó hull a tájon,
cseng a csengő, s mint egy álom
lép eléd sok ó csuda,
régi várú Ó-Buda....

 ... Félre zord gond, ásító bú,
a fehér fák közt a hó fú,
fázva zúg a téli kert,
zúzmarás nyomor diderg.
A közelbe s mégis messze,
a folyón túl zajba veszve,
fénybe, ködbe, kéjbe, könnybe,
küzdve, nyögve és hörögve
villámtűzbe kél az est.
Rongyselyembe kárhozottan
hadd vergődjön, sírjon ottan
háborogva, zúgva Pest.


2013. január 1., kedd

Kányádi Sándor

Csendes pohárköszöntő újév reggelén !

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne
s ha elérte, többre vágyjon
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha
soha ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy
vissza nem fognak a kátyúk.
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom
legyen béke.
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe! "

------------