2013. április 10., szerda

A költészet napján




Kosáryné Réz Lola


Emlékeimnek könnyes vánkosán
Vágyom régi vasárnapok után.
Miért, hogy most már nincs olyan soha?
Egyik nap, mint a másik: bús, zajos,
Lent az utcán zörög a villamos.


… Messzi vén város. Régi ház szobája.
Kint a fenyők nehéz fehér subába’ –
Mint öreg, hűséges tót bakterek –
Állnak sorban a vén kapuk előtt.
Őrzik a házat, hegyet, temetőt.

Sétálni megy a kis cselédleány.
Csönd. Majd csengő szól. Jön édesanyám,
s vasárnapi süteményt hoz nekünk.
Eljött a messzi, holt erdőkön át,
Veti le havas, furcsa papucsát.

Sok kendőt, sált magáról leteker,
Aztán a diós tésztát osztja el,
s a szőnyegre ül le a gyerekekhez.
Ízével az otthon sütött kalácsnak
Hallgattam őket… S ünnep volt. Vasárnap.

Majd talán egyszer, édes Istenem,
Lesz még ilyen vasárnapom nekem.
Ha én megyek majd papucsban az erdőn,
fehér a hajam, csöndes a szívem,
S a vasárnapi süteményt viszem.

(1921)

2013. április 9., kedd

Tóth Árpád






Lélektől lélekig


Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!


1923