Fésüs Éva
Tudok hallgatni évekig.
Szívemet nem az ihletett percek,
csak hétköznapok érlelik.
hogy a lét titkát oldja ki,
s nem fogok érces öntudattal
súlyos igéket mondani.
mert gátakat sem szaggatok,
tisztelem itt is, ott is a partot,
amit a sorsom megszabott.
kis életemnek nincs köze.
Fél dióhéjban elfér, amim van,
mint a tündérek köntöse.
arcát nekem sem tárta fel
Csepp víz szeretnék lenni, de tiszta,
melyben az ég magára lel