2016. május 17., kedd

Rózsától hoztam

WEÖRES Sándor (1913-1989) két verse


MAJDNEM SZONETT


Húszéves kori önmagunkkal
ha találkoznánk negyvenévesen:
irigyelnénk, vagy megpofoznánk.

Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy,
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.

Csak az emlékezet csalása fűzi
egy életté a folyamatos halált.

Mert meghal szünetlen
az én, meg az énre az én,
a bennem sületlenebb én,
a velem okosabb én,
a rajtam kopottabb én, meg én...





TAVASZVÁRÓK


Megládd, megint futunk a berken át,
        feledve tél jegét.
A záros kert-ajtón s a kerten át,
        ha felszikkadt a rét.
Most hűs estére hűsebb éjszakát
        borít fehér sötét.
De majd megint futunk a berken át
s fogjuk köröskörűl az almafát,
        feledve tél jegét,
        ha felszikkadt a rét.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal