Szabó T Anna fordítása

"Ne gondolkodj túl tisztán,
se okosan, se jól.
Részletek váltanak meg,
az útvesztő pokol.

Vidítson fel a mókus,
vidítson fel a hold,
ha fánkpufók pofával
a fák fölé hajolt.

Később majd azt becsüld meg,
ha árad a meleg,
ha a szerelmed főz rád,
ha jól bánik veled.

Ne gondolkozz túl tisztán.
Senki sem jó, ha él.
Nincs olyan otthon, melyhez
nem tapad némi vér.

Sajnálom, hogy egy szörnyű
világra hoztalak,
hol gyűlöl a keresztény,
a zsidó, az arab,

a világ gyűlöl, lányom.
De én szerettelek,
mikor még meg se voltál:
elképzeltem meleg

homlokod, s megcsókoltam.
Ha nem lehetek ott,
szoríts meg lehunyt szemmel:
hiába nem vagyok,

ott leszek veled, lányom.
Benned leszek jelen.
Önzésemért bocsáss meg,
édesem, gyermekem.

Bárhol vagy, megcsókollak.
Remélem, hogy szeretsz
élni; s ha vad idő jön,
a szó, a kés ha metsz,

remélem, borzongat még
az öröm, hogy „vagyok!” –
tarol a halál, mégis,
hátha nem átkozod

anyád, mert él és éltet –
hisz folytatni muszáj.
Szorítsd, szorítsd az öklöd,
míg körmöd beleváj."

(Clare Pollard: Majdani lányomhoz.