Anyák napján

Jevgenyij Jevtusenko: Eltávoznak az anyák

(Уходят матери)



Eltávoznak az anyák rendre mind,

eltávoznak tőlünk halkan,

lábujjhegyen,

mi pedig alszunk,

jóllakottan, gondtalan,

mikor nekik a szörnyű óra int.

És az anyák nem hirtelenül mennek el -

csak nekünk tűnik úgy a távozásuk.

Különösen távoznak, s lassú lábbal,

idő-lépcsőn járók apró lépteivel.

Van úgy: idegünk értük megremeg,

zajos születésnapot rendezünk,

de ezekkel már későn érkezünk,

ez őket

s lelküket sem menti meg.

S ők mennek mind egymásután

és egyre távolabb.

Nyúlnánk utánuk,

ha felrezzenünk,

de két kezünk csupán a levegőbe kap -

üvegfala nőtt, s ahhoz ér kezünk!

Elkéstünk, el.

A szörnyű óra int.

Szemünkből könnyek fakadnak titokban,

s nézzük: csendes és szigorú sorokban

hogy távoznak az anyák rendre mind.



/Áprily Lajos fordítása/