2011. február 18., péntek

Tavasz




Mácsay Judit:

Reggel...


Mikor reggel az ablakom kitárom
kitárul vele az egész világom,
részesévé válok, telve új reménnyel
megtelik a szobám, a tavaszi fénnyel.


Arcom fordítom a simogató napnak
hallom üzenetét a csodálatos dalnak,
mivel fészkére hívja párját a rigó,
hirdetve a világnak, hogy élni jó!

Testemmel fordulok a tavaszi szélnek
szívemmel fordulok a simogató fénynek
fejemből fújja ki a sötét gondolatát
szememből szárítsa a tegnap harmatát.

Lassan elhiszem , ismét,.... hogy élek,
még pislákol ugyan, de majd feléled
a hit, a bizalom, hogy más ez a reggel
hogy élni szép, indulok ezer új tervvel.

Ó, mily csodás dolog a természet
hiába pusztított a téli enyészet,
hiába szenvedte meg fagyát a határ
a tavasz minden madarat visszavár.

Hiába fagyott kővé a vizek selyme
felengedett, és új friss dalra kelve
versenyt száguld a bolondos széllel
megtelik a szívem éltető reménnyel.

Érzem elsimulnak arcomon a ráncok,
nem voltak hiába az éjjeli fohászok
hogy legyen erőm ismét felkelni
a picike madárral újra énekelni.

Kertemben tegnap csak alig látszott
hogy nap kicsalta az alvó virágot
mára már virít teljes pompájában
minden féle színű selymes ruhájában.

Nem vagyok egyedül, csak társtalan,
nekem dalol ma minden madaram,
páromul szegült a tavaszi szellő
elkísér utamon az égen a felhő.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal