2013. június 2., vasárnap

Természetvarázs

Sanzsan
Pipacsmező

Egyesül az ég a földdel, 
összeér a kék a zölddel, 
álom ül a láthatáron; 
Isten abroszát a nyáron 
hímezgetik szelíd árnyak: 
piros szirmok, pilleszárnyak. 
Rohangál a szél a réten 
- mint csikó fű tengerében - 
létezése mámorában 
hempereg a napsugárban. 
A tekintet örvend, szabad, 
ha a messzeségbe szalad. 
És az ember bódultan áll; 
keresne szót, de nem talál - 
csak érzi: szívét színező 
varázs e táj... Pipacsmező. 
Lelke megfürdik a szépben, 
mint egykor tündérmesékben; 
vállára száll a kék madár, 
körülötte ezer bogár... 
Egyszerű titkuk csak annyi, 
hogy "élni - és élni hagyni".
Sanzsan
Pipacsmező

Egyesül az ég a földdel,
összeér a kék a zölddel,
álom ül a láthatáron;
Isten abroszát a nyáron
hímezgetik szelíd árnyak:
piros szirmok, pilleszárnyak.
Rohangál a szél a réten
- mint csikó fű tengerében -
létezése mámorában
hempereg a napsugárban.
A tekintet örvend, szabad,
ha a messzeségbe szalad.
És az ember bódultan áll;
keresne szót, de nem talál -
csak érzi: szívét színező
varázs e táj... Pipacsmező.
Lelke megfürdik a szépben,
mint egykor tündérmesékben;
vállára száll a kék madár,
körülötte ezer bogár...
Egyszerű titkuk csak annyi,
hogy "élni - és élni hagyni".

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal