Galgóczi Erzsébet

Bocsáss meg

Kiket szeretsz... s akik szeretnek,
Ha bántanak... ha megsebeznek,
Ne haragudj rájuk sokáig,
De öntsd ki szíved... s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyeit,
Bocsáss meg!... Hidd enyhedre válik!...

Ó, egymást hányszor félre értjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szivünk éppen nem akarja...
Mi is talán vérzünk a sebben,
nekünk is fáj - még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja!...

Ne légy te büszke..., légy őszinte,
És szíved legott azzá lesz szinte...
Oszlik gyanú - megenyhül bánat,
oly váratlanul jöhet a halálunk,
Ha egymástól haraggal válunk,
Sírnál késő a bocsánat!