Reményik Sándor

Csak így

Hogy miért csak így:
Ne kérdezzétek:
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,
ilyen halkan,
ily komoran,
ily ködbe haltan,
ily ragyogón,
ily fényes vérttel,
Űzött az élet,
s mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött.
Elmegyek,
s köszöntöm őt, ki zajlik
és pihen:
Én örök vándor, s örök idegen.