Szabó T. Anna

Rozsdadal

Bármihez nyúlok, véres:
a bőröm csupa rozsda.
Ami régebben perzselt,
most horzsol csikorogva.

Lassanként roskadok le,
pedig nem adtam könnyen.
Lepattogzott a kedvem,
vasízű lett a könnyem,

az arcom tönkremosta,
csontig rágott a rozsda.
Tegnap még fájt nagyon,
ma már: hagyom.

Így fogok szétrohadni,
magam a pornak adni,
pereg le minden rólam,
pedig de fényes voltam.

Égess ki, égess, égess,
hadd legyek fényes, fényes,
lehessek könnyű ismét,
ne mondd, hogy nincs segítség.