Dsida Jenő

Tízparancsolat /részlet/


Én vagyok a Te távoli
Társad és örökös barátod,
Kinek kezét sose fogod meg
S igazi arcát sose látod.
Én is, mint te, egyazon úton
Járok szüntelen körbe-körbe
S éjszakánként ugyanúgy nézek
Önmagamba, e furcsa, görbe,
Törött és fátyolos tükörbe.

De nem szabad velem törődnöd,
Legfeljebb ints egy lenge búcsút
Felém, ha más tájakra visz
Ez a vidám és néha bús út,
Mely annyi felé kanyarog,
Mert szánalmasan gyönge, gyatra
Vadász, ki másra is figyel,
Mint az üldözött drága vadra:
Célod, hogy rálelj önmagadra.