100 éve halt meg Ady.

Bege Nóra

100 éve vajon hány nő szíve szakadt meg egy pillanatra, amikor végigsöpört az országon Ady halálhíre?! Meghalt a költő, a titokzatos férfi, aki gömbölyű betűivel teleírta a parfüm illatú selymek mögé bújt szíveket. Elég volt néhány pillantás, szótlan összesimulás a költőt körülvevő cigaretta füstjével , menthetetlenül beleszerettek - Léda után(néha közben is). Gyömbölyded,vagy filigrán,mélán ábrándos, vagy beszédes -mindegy volt, nem volt olyan nap, hogy lépteit ne kísérte volna a női szoknyák suhogása. Szívesen lettek volna Ady múzsái és talán szövődött is köztük némi titok, de versig sosem ért meg velük a helyzet- mesélte visszaemlékezésében Fehér Dezsőné, aki évekig volt őrző barátja Ady Endrének.

1919 január 27-e reggelén minden remény elveszett.

Részletesen megírták halálának utolsó pillanatait , Pál Márta nővér mesélte az újságíróknak, hogy este evett néhány falatot, bár magas láza miatt alig volt étvágya. Reggel már furcsán vette a levegőt, elfehéredett, nem reagált semmire. Az orvosok koffein és kámfor injekciója már nem tudott rajta segíteni.
A mai bulvár hírei elbújhatnak azok mellett a tudósítások mellett, ami a következő napokban megjelentek. Halálos ágyát fél napig látogatták az ismerősök, érdeklődő ismeretlenek, fényképészek, portrérajzolók, míg Móricz végleg el nem küldte őket. Kevesen tudják, hogy Móricz volt, aki Ady holttestét felöltöztette. Ady-t búcsúztató írása a Nyugatban jelent meg. A költő halálos ágyánál már megírta: Móricz tőmondatai úgy kopognak, mint a koporsóra dobott száraz földdarabok.
Azt mondták a vénuszi betegsége vitte el, de halálának igazi oka összeszövődött a háború elviselhetetlen fájdalmával.
Az I. világháború egy részét megpróbálták Csinszka családjának birtokán, Csucsán átvészelni. Többször is behívták katonának,de a frontvonalig sohasem jutott el. Az elején még a barátok ismeretsége által tudták kimenteni a besorozás alól, aztán már maguktól hazaküldték...Mindig ágynak esett, napokig tartó magas láz gyötörte. Minden hírt elolvasott, ami Csucsáig nyomtatásban eljutott. Sejtette, hogy a rengeteg veszteség hiábavaló, a négy évig tartó tomboló világ darabokra töri majd a magyar ugar szikes földjét. Az álmatlanság, az évek óta tartó Veronál kúra, a szorongás, hogy bor nélkül nem éled fel benne a Múzsa , teljesen legyengítette. A végső hosszú, huzatos vonat út Csucsa és Budapest között az utolsó erejét is elvette. Az utolsó időben többször kapott tüdőgyulladást, aztán kisebb agyvérzést - már szelleme is úgy merült a fájdalom ködébe, mint a sáros őszirózsa émelyítő temetőszaga. A spanyol influenza végigsöpört Budapesten. Az egész ház beteg lett.Csinszka, a Nagymama, Vonyica , a szolgálólány és Ady. A költőn kívül mindenki felépült. Hetekig tartó hiábavaló küzdelem után egy ócska konflison tudták csak a Liget szanatóriumba szállítani. Csinszka visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy mindent megpróbáltak , hátha egyszer visszatér teste és szelleme, de két hét lázas szenvedés után örökre lehunyta szemét. Megszakadt a szíve : aorta repedés- mondták az orvosok. Lassan, órák alatt vérzett el. A halál márvány fehérbe véste bronzbarna indus bőrét. Fájdalomtól megkínzott lelke elhagyta szétgyötört testét. Hol a szerelemmel, hol a borral,hol a napi száz szál cigarettával hol a titokzatos boldogító szerekkel próbálta elviselhetőbbé tenni 42 évig tartó földi útját .

SIRASSON MEG

Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem.
Szép út állt elõttem, de nem azt követtem;
Nem adok, nem hajtok semmit a világra,
Bolond célok után rohanok zihálva,
Bolond célok után álmodozva, balgán --
Így beszélnek rólam minden utca sarkán,
-- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.

Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem,
Azok tettek azzá, akiket szerettem.
Üres lett a szivem, üres lett utánok,
Betöltötték kínzó, messze ûzõ álmok.
Álmok rabja lettem, csak álmokért élek,
Egy mámoros álom lett nékem az élet,
-- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.

Tudom, hogy szeretett, tudom, hogy szeret még,
Pedig én dúltam fel nyugodalmát, csendjét,
Énbennem csalódott, értem fáj a lelke,
Én pedig rohanok balga küzdelembe
Diadalt aratni. Milyen dõre álom,
Pedig hozzá kötve életem, halálom!
-- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.

Igazságért küzdök, tudom, hogy hiába;
De ha harcba szólít szívem minden vágya,
Mit tehetek róla? Tán az örök végzet
Rótta rám e kínos, bús kötelességet
S én csak mint vak eszköz teljesítem s várom,
Mig kidülök s lesz más, ki helyembe álljon,
-- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.

Eladtam már magam, nem magamnak élek,
Nyugalmat, pihenést már nem is remélek,
Lelkem lett a küzdés, szívem lett az álmom,
Szívemet keresem, amíg megtalálom,
Egy új Ahasvérként bolyongok örökre,
Míg lerogyom holtan egy útszéli rögre,
-- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.

Ma, mi nők- ha itt élne fiatalon - talán a szívünkre tetoválnánk Ady gyönyörű betűit. A sötét, csonka holdú éjjeleken elkísérnénk hosszú kocsi útjaira, hogy összeragasszuk szerelme szilánkos darabjait . Némán tűrnénk,ha megsebezne, közös titkunkat Halálig őriznénk.