Tóth Árpád

Őszi kérdés 

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este, 
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér, 
S nagy lassú szekerek ballagnak haza, messze, 
S róluk a szénaillat meghalni visszatér? 

És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve, 
Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér, 
S hogy édes életednek újra egy éve veszve, 
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér? 

S ültél-e elfáradva kemény útmenti kőre, 
Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe, 
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva! 

S eszméltél-e félárván az éji hidegen, 
Mikor a késő szellő, mint kósza idegen 
Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet nyalta?