Benedek Elek

Szeresd a fát Szeresd a fát, hisz ő is érez, Gyengéden nyúlj a leveléhez. Ágát ne törd, lombját ne tépjed Hagyd annak ami, épnek, szépnek -- Szeresd a fát ! Ő is anya, minden levele Egy-egy gyermek, gonddal nevelve, És gyermek minden ágacskája, Szeretettel tekints föl rája -- Ne bántsd a fát ! Édes gyümölcsét várva várod S te mégis letörnéd a virágot? Szegény virág gyorsan elszárad S te bánkódnál majd -- késő bánat -- Ne bántsd a fát! Megtépett fának nincs virága, Mint a vak, úgy néz a világba, Oly bús a fa, a tördelt, tépett, Mint anyád, ha elvesztene téged -- Szeresd a fát! Falombok közt, viharba', vészbe', Lám meg sem ring a kismadár fészke; Fáradt ha vagy leülsz alája, S elszenderít madár danája - Ne bántsd a fát! Mind, akik ásóval ültetének, Sírjukra szálljon hálaének: Ásóval is költők valának, Szép, lombos fákról álmodának - Szeresd a fát!