2011. augusztus 24., szerda

Smidt Lajos


Te vagy

Te vagy mindenütt amerre megyek,

Te vagy a nyár, a hófedte hegyek.
Te vagy az eső és te vagy a sár
a falevél, mely ősszel táncot jár.
Te vagy az öröm és a bánatom.
A fájdalom, mitől nem alhatom.
Te vagy mindenem, amíg élek én.

A jóság,a szépség, te vagy a remény!

Te vagy bennem minden költemény.

2 megjegyzés:

Időpont: 2011. szeptember 15. 23:35 , Blogger Adrienn írta...

Sok verset ismerek, de ezzel még nem találkoztam! Érzelmekkel teli, és nekem ez a fontos!!

 
Időpont: 2011. szeptember 21. 6:13 , Blogger idamama írta...

Szombathelyen jártam az orvos, gyűjtő és költő magánmúzeumában. Ott kaptam könyvjelzőként ezt a versét.

 

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal