Tallóztam

A magánynak is megvan a varázsa,
bár nem lehetsz már itt velem,
a Tél beköszöntött szépen, csendesen,
megtaláltam újra ceruzámat, tollamat
kint hull a hó - szent parancsolat
dajkál bennem valami régi-új gyermeket,
bár nem lehetsz még itt velem,
a pelyhek hullanak csendesen,
éteri békét árasztva, magányomat fehérre festve,
a lélek mondandóját tisztára seperve...
bár nem lehetsz már itt velem,
sosem volt magányos Karácsony közeleg,
s nálam már minden este égnek a gyertyák,
nem Érted csak, nem magamért, Mindenkiért,
és hiszem a magány megtisztít,
csak az ablakon át csodálom a hatalmas pelyheket,
igazi Béke van itt most benn hiszed, vagy sem,
bár nem lehetsz még itt velem,
most értem a szerzetest, a remetét,
önmarcangolást feloldó Szent zenét...
nincs rohanó világ, nincsenek parancsok, félelmek,
valami tiszta Szent Ünnep közeleg...
bár nem lehetsz még itt velem.

Pajor Roland

2012. XII. 04.