2009. december 29., kedd

Újévi köszöntő


Arany János: Alkalmi vers

Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!

(1853)

2009. december 22., kedd

Karácsony

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.
Márai Sándor

2009. december 15., kedd

Gazdag Erzsi: Tél a falun

A kiválasztott képeslap

Hófehér most a határ.
Kinn a réten kánya jár.
Nincs az úton semmi nyom,
csak amit a kánya von:
finom krikszkraksz a havon

Hósuba van mindenen,
mint a fázó emberen.
Mint a csőszön zord időn,
kicsi házon, háztetőn,
suba van a temetőn.

Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
"Jaj, gyerekek, itt a tél!

Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej."

A kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
"Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!"

Most a falu kiscsibe,
pihés hó rajt a pihe.
Tél az anyja, takarja;
szárnya alatt altatja.
- Hadd ébredjen tavaszra!

Áprily Lajos

Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

2009. december 12., szombat

Vajda János


Már lefelé megy éltem napja...

Már lefelé megy éltem napja,
Már ott a kék hegyélen ül.
Fényszárnyait majd összecsapja,
S az örök éjben elmerül.

Már nem sokáig láttok engem
Itt járni köztetek,
Már tőletek búcsut kell vennem
Akik szerettetek...

S mindattól ami e világon
Még kedves volt nekem,
Mert kedves volt az is, bár földi jókban
Szegény volt életem...

2009. december 7., hétfő

Müller Péter: Derüs szív



Az öregség legnagyobb nehézsége az embernek maga az öregség.Az embernek fiatal test való, egészség, szerelem, erő s a jövőre való szomjazás.Mindebből a játék végére kevés marad. Van viszont valami, ami mindennél többet ér. Feltéve, ha valaki jól élt és jól öregedett meg.
Ez a derűs szív.
Ez a legnagyobb adomány, most már látom.
Ha imádkozol semmi mást ne kérj az Istentől, mert nem tudja megadni.
Nem tudja elintézni, hogy ne öregedj meg,ne legyél beteg,ne foggyon az életerőd s főleg hogy a barátaidat, társaidat ne veszítsd el,ne halj meg. De egy dolgot, ha nagyon őszintén lelked mélyéről kéred meg tud adni.
Ez a derűs szív.
Ritka adomány,de mindennél többet ér.
Ezt tapasztalatból tudom.
Nagyanyámban,anyámban,néha nagyon ritkán apámban és sok csodaszámban menő idős embernél tapasztaltam ,hogy másként csillog a szeme, nem felejtett el mosolyogni,s ami a legdöntőbb: külső körülménytől alig-alig függött a lelkiállapotuk. Néha persze mindenki jajgat és úgy sír,hogy fröcsköl szeméből a könny,de a derűs szívű embernél ez csak egy rövidzárlat,átutazás a poklon,kellemetlen,ám szükséges pihenő a gödörben.
Utána hamar kigyullad a belső fénye,talpra áll s vidáman megy tovább.
A derűs szívű ember egészen jól tudja magát érezni az óvóhelyen,háború és gazdasági összeomlás idején.Kórházban ő lesz a betegtársainak mulattatója,a temetőben mások vigasztalója,árvíz idején összeszedi a mekűlőket,kutyákat,macskákat,gyereket,aggokat, s ha közel hajolsz hozzá,döbbenten hallod, miközben evez a szennye árban,fütyörészik.
Honnan jön ez a derű? Nem tudok felelni rá,Sokan hozzák magukkal,s ha az élet nem rontja el őket,halálukig derűsek maradnak.Ezekre mondjuk,hogy jó természetük van.
De vannak, akik jó nevelést kaptak.Ezen azt értem, hogy a szüleik sok derűt és örömet adtak.Megvagyok győződve arról, hogy a legfontosabb, amit kaphatunk anyánktól,az a derű.
Azért nem azt mondom, hogy szeretet,mert azt jó-rossz módon megkapjuk az anyánktól.Nem mindig,de gyakran.Ennek rendszerint még élettani oka is van,a legtöbb anya ha másként nem "hivatalból" is szeret.A maga módján persze.De az,hogy egy nőnek derűs szíve legyen.s mint anya ezt a derűjét sugározza a gyermekére,már nem elvárható,mert ez egy külön adomány,kevesen rendelkeznek vele.
Attól még lehet valaki jó anya, hogy boldogtalan.
De a legnagyobb dolgot az örömöt nem tudja a gyerekének átadni.Sajnos. Ez nem elhatározás kérdése.S főleg nem szerepjátszásé.Nem lehet "mutatni."Vagy van-vagy nincs.De mitől van?Nem tudom látod.Valami nagyon mély tudatalatti meggyőződés ez.Hogy nincs baj.Hogy végül győz a FÉNY. Hogy a sorsunknak-akármilyen pocsék is-értelme van.
Hogy van "megváltás,felébredés,hazatalálás."-hogy ez az egész játék,amit életnek nevezünk,egy boldog Isten teremtése.De ezek csak szavak.A derű előbb van bennünk, mint a szavak.A derű mindezt mutatja.Mélyebben van, mint minden szó és elmélet és vallás és filozófia. Mélyebben, mint a hit. Fura, de így van.A hit nem más, mint a derű ereje.Azért mondom, hogy a "szív derűje", mert a szív mindennek a legközepe,életadó centruma és fönntartója. Manapság erről nem beszélünk-mert a lényegről sohasem esik szó.Válságról,pénzről,depresszióról,tébolyról.gazságról,félelemről beszélünk. Az örömről soha.
A művészet például az örömből születik s örömöt ad.Amelyik nem így működik,az nem igazi művészet.Ezzel szemben az iskolában az irodalmat mint tudományt oktatják,s korán kilúgozzák belőle azt,ami a lényege: az örömöt.
A gyerekek nem szeretnek olvasni. Miért is szeretnének,ha nem vezették rá őket,hjogy ez a legnagyobb gyönyörűség.
A világ legnagyobb írójának Dosztojevszkijnek a hőse azt mondja:
" Kérjetek az Istentől derűs szívet és vidám lelkületet!"
A többi mellékes.