A DAL A MIÉNKLehet másé az érdem,lehet másé a pénzs ami a koszorút fonja,lehet másé a kéz;lehet a dicsőség is másé,és ami ontja a fényt,de ha visszhangzik bennünk:a dal a miénk.Lehet másé a vétkemés másé a múlt;lehet másé a csillags a fény, ami gyúlt;lehet másé a mennybolts amin fekszünk, a rét,de ha visszhangzik bennünk:a dal a miénk.Ha mondanám, de nem tudom jól,akkor helyettem szól egy szólama régi napok dalaiból.Lehet másé a harc is,lehet másé a rend;lehet másé a dallam,lehet másé a csend;lehet a gondolat is másé,másé a kezdet és a vég,de ha visszhangzik bennünk:a dal a miénk.Zeneszerző: Karácsony JánosElőadó: LGTAlbum: Loksi, 1980VASÁRNAP DÉLUTÁNVasárnap délután a város meghal egy kicsités valahogy sápadtabbak a kirakatok.Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesikés újra érzek egy régi illatot.Vasárnap délután, a csendes, hosszú ebéd után,a mama rám adta mindig a szép ruhát,az ajtóban még megfésült és nem hallgatott rám,ha kértem, hadd járjak így egész héten át.Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebbs a nagyfiú ígéri: tízre hazajön.A tánciskola parkettjén a cipők fényeseks néhány párnak a figura összejön.Vasárnap délután volt, mikor megismertelek.A bátyád apámmal nálunk sakkozott,kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem nekedés kipróbáltuk; a szerelem jó dolog.Vasárnap délután talán a harag is csendesebbs az elvált apa láthatja kisfiát;a vidéki rokonok látogatják az újszülötteketés Farkasréten is elfogy a sok virág.Vasárnap délután volt, mikor viszontláttalakés újra megtörtént, ahogy egy régi napon;te sem lettél felnőttebb és én sem komolyabbés előre tudtuk: szeretni jó nagyon.Vasárnap délután az időm csendesen megy elés néha úgy érzem, máris érkezel.Vasárnap délután az este mindig túl közel,mikor tudom, hogy többé nem jössz el.Vasárnap délután a város meghal egy kicsités valahogy sápadtabbak a kirakatok.Vasárnap délután már régen semmi se történik,csak néha érzek egy régi illatot.Zeneszerző: Presser GáborElőadó: ZoránAlbum: Zorán III., 1979POKOLBA MÁR A SZÉP SZAVAKKALHiába hitték annyians hirdették boldogan; mit hoz a holnap.Hiába szép, ha messze van,messzebb egy életnél.Hiába él, ki csak remél,hiába szól, ki mást ígér.Hiába hangzott fényesen,hiába szólt a „győzelem",ha nem nyert senki sem;hiába foglalták aranyba, kőbe,hiába fogadjuk égre és földre,hiába eskü és hiába szentbeszéd.Pokolba már a szép szavakkal,szeress egy kicsit jobban!Hiába ígérsz lelkesen,másképp történt minden,ami megtörtént velem...Jelen és múlt az életem,így nem csal meg sosem;szó csak a szóra válaszol,nem hiszem már, ha szépen szól.Pokolba már a szép szavakkal,szeress egy kicsit jobban!Arcom kezembe temetem.Láttam én is kerteketaz üres termekben.De hiába mondom el dallal és csenddel,hiába hallgatom csillogó szemmel,hiába, hiába ordítom hangosan:Pokolba már a szép szavakkal,szeress egy kicsit jobban!Zeneszerző: Presser GáborElőadó: LGTAlbum: Locomotiv GT, 1979
ÜZENET
Jó utódom, ha azzal játszol,
hogy múltat kutatva mélybe ásol;
egy rég lejátszott korongot találsz.
Szólaltasd meg és hallgasd végig,
egy nótát hallasz, egy nagyon régit,
a helyről, melynek romjai közt állsz.
Gyönyörű hely volt, vagy csak én láttam így?
Gyönyörű hely volt.
A dobozházakból ne ítéld meg,
már nem hirdettük a szürkeséget,
de azt hittük, hogy drágább, ami szép.
És lépten-nyomon, az a megvakult láda,
mi tévének hívtuk - a kor csodája! -,
mely múltba látott s jövőről mesélt.
Igen, ez így volt, vagy csak én láttam így?
Igen, ez így volt.
Te majd érted, biztosan érted,
amit én még csak érzek, mert benne élek,
majd érted, biztosan érted,
mert láthatod, amit én még csak érzek
s csak akkor vond meg a mérleget,
ha megtaláltad a lényeget,
mert ez a dal mégiscsak elfogult üzenet...
A tilalomtáblák azért voltak,
hogy megfékezzék a száguldókat
s a teknősbéka többszáz évig élt.
Legyőztünk ezernyi régi gátlást,
annyi mindent legyőztük — de főleg egymást...
És tiszteltük az ősök énekét.
Igen ez így volt, vagy csak én hittem így?
Igen, ez így volt.
A megváltó álmokból annyi maradt,
mint computer-agyban egy ujjlenyomat,
mert elhittük a józanság hitét.
Beszéltünk magányról, küldetésről,
jeleket szűrtünk ki csillagfényből,
hogy elfedjük a közvetlen veszélyt.
Igen, ez így volt, vagy csak én láttam így?
Igen, ez így volt.
Ha primitív tárgyba akad a kezed:
egy doboz és rajta hat húr rezeg,
bánj vele gyengéden, barátom,
mert megtaláltad a gitárom.
Zeneszerző: Presser Gábor
Előadó: Zorán
Album: Zorán II., 1978
A SZERELEMNEK MÚLNIA KELL
Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.Hogy lásd, egy napod mennyit ér,néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.A lángot akkor őrződ még,ha félsz, hogy ellobban, elégs elveszted fényét, melegét.Jó, mikor hisszük még:lehet olyan a világ, amilyet szeretnénk.Hidd el, a hajnal attól szép,hogy minden éjben ott lapul az örök sötétség.Egy érzés mindent eltakarts elhittük, mindörökké tarts a Törvény nálunk dől le majd...De jaj; a szerelemnek múlnia kells ha múlik, akkor fájnia kell,hogy erezd, mennyit ér, míg tart, míg él.A szerelemnek múlnia kell,akkor is, ha égig emelés szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér.Várj! A kezed ne húzd el!Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz...Ha sírsz, a szemed ne takard el!Miért titkolnánk, hogy egy kicsit nehéz?Zeneszerző: Presser GáborElőadó: ZoránAlbum: Az élet dolgai, 1991
ÜRES BÖLCSŐT RINGAT...Hétfő volt, mikor született,én kivártam volna, de nem lehetett.Tudod, a számla nagy, a munka se várs jött a hír, hogy a fiam már jár;aztán láttam, ahogy nevet és fut elém,hogy ő pont olyan lesz, mint én,majd ugyanolyan lesz, mint én.Üres bölcsőt ringat a hold fényes mindig ez a mese vége:- Apa, mikor jössz?- Fiam, mennem kell;az élet csupa kötelesség,de sokat leszünk együtt még.- Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék...- Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég,gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el!- Fiam, játszunk majd, de most mennem kell.Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő:- Úgy dobom majd, mint ő, - mondja- olyan leszek pont, mint ő.Üres bölcsőt ringat a hold fényes mindig ez a mese vége:- Apa, mikor jössz?- Fiam, mennem kell;az élet csupa kötelesség,de sokat leszünk együtt még.Komoly gimibe jár, soha nem tanul,mégis népszerű kölyök, nekem ez sem új.- Apa büszke rád, de most beszélnünk kell!Csak mosolyog, aztán így felel:- Tudod, énnekem most, apa, csak a kocsikulcs kell mégés ha megengeded, elmennék.Üres bölcsőt ringat a hold fényes mindig ez a mese vége:- Apa, mikor jössz?- Fiam, mennem kell;az élet csupa kötelesség,de sokat leszünk együtt még.Tudom, jó sora van, messzi városban él,hosszú út, mire ideér.A minap fel is hívtam, mikor láthatnám,ha néha felénk nézne, bizony nem bánnám!- Apa, túl sok a dolgom s a fiam is vár,ugye jól vagy, jó, hogy hívtál,nagyon jó, hogy felhívtál.Még valamit mondanék, de letette márs csak rohan, pont, mint én.A fiam! Pont, mint én...Üres bölcsőt ringat a hold fényes mindig ez a mese vége:- Fiam, mikor jössz?- Apa, mennem kell;az élet csupa kötelesség,de sokat leszünk együtt még...Zeneszerző: Harry ChapinElőadó: ZoránAlbum: A körben, 2004
VOLT EGY TÁNCHófehér hajó úszott a folyón,összesimult a fiú s a lány,színes lampion fénylett az égen,mint egy brosstű a mélykék ruhánés a fedélzet zenével megtelt;szólt a ringató, lassú románc...Volt egy tánc, volt egy tánc- ilyen szépet csak filmekben látsz.És a vonatok indultak sorraés a fiú az ablakban álltés egy vagonban nevettek rajtaa harcedzett, vén katonák.„Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed,mi lesz veled, ha a csatában jársz? "Volt egy tánc, volt egy tánc- talán egyszer még lesz folytatás.Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc,és a lángon, halálon, füstön átúszik egy fehér hajó.És a vonatok megjöttek sorra,néhány békeév nekünk is járt,aztán jött az a rettegett autóés a ház előtt halkan megálltés a mama, az ablaknál állva,újra évekig apámra várt...Volt egy tánc, volt egy tánc- talán egyszer még lesz folytatás.És a brosstűből szénre már nem teltés a harmadik tél is lejártés egy hajnalon csengettek hármatés az apám az ajtóban állts azt se bántuk, hogy nem volt már semmink;mindent elnyelt a Nagy Zálogház.Volt egy tánc, volt egy tánc- talán mégiscsak lesz folytatás.Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc és a börtönön, magányon, reményen átúszik egy fehér hajó.De már szóltak a hírek s az ágyúk- mondd, az életünk miért lenne más?-és mi mindent két bőröndbe gyűrtünk,de már nem ment az elindulás...Már csak csendesen nézik a tévét,ahol ragyog egy másik világés ők nem kérik senkin se számonaz elrabolt évek sorát.Pedig semmiért vesztek el álmok,mint a zálogban hagyott ruhák.Volt egy tánc, volt egy tánc- néha elhitték lesz folytatás.Zeneszerző: Leonard CohenElőadó: ZoránAlbum: Az élet dolgai, 1991
APÁM HITTEApám hitte az otthon melegét,apám hitte az ünnep örömét,apám hitte az apja örökét- s úgy hiszem, ez így volt szép.Apám hitte az első éjszakát,apám hitte a gyűrű aranyát,apám hitte a szavak igazát- s úgy hiszem, ez így volt szép.Apám hitte a hőstetteket,apám hitte a bölcsességeket,apám hitte a szép verseket- s úgy hiszem, ez így volt szép.Apám elhitte a hírmondók szavát,apám elhitte Chaplin bánatát,apám elhitte a folyók irányát- s úgy hiszem, ez így van jól.Én is hiszek egy-két szép dologban:hiszek a dalban;és én hiszek a város zajábanés én hiszek benned s magambanés én hiszek a táguló világbanés én hiszek a lézersugárbanés én hiszek a fegyver halálábanés én hiszek a folyóban s a hídbanés én hiszek, hiszek, hiszek apámban.Zeneszerző: Presser Gábor, ZoránElőadó: ZoránAlbum: Zorán I., 1977