2013. november 21., csütörtök

Szilágyi-Perjés Klára

 

 

Jártál-e

kis falusi utcán
jártál-e már télen
hol konok füstök
szállnak s kanyarodik
szépen a csend
a kert alatt
öreg macska ballag
a hold verte fák
és árnyaktól megrogyott
kis házak oldalán
 avas esztendő
remél új tavaszt
míg szendereg
a mag kérges
hantok alatt

2013. november 1., péntek

Emlékezzünk.


Kosztolányi Dezső: Halottak 

Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók közt titokzatos megállók.
A mély, sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megdermedtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
fejére tompa éjszaka borul,
Kleopátra a csókokat feledte
és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a lányát,
sem a tudós ezer bogos talányát.
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl
az áhítat, az ima és a csók.
Idézetek egy régi-régi műből,
kilobbant sejtcsomók.

2013. október 15., kedd

Petőfi Sándor



Itt van az ősz, itt van újra...
(részlet)



Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban, ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

2013. augusztus 28., szerda

József Attila

TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,


ne hódolj és ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.


1937. július-augusztus

2013. augusztus 15., csütörtök

Kányádi Sándor


Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat

nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok

már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak

2013. augusztus 9., péntek

Dusán


A DAL A MIÉNK

Lehet másé az érdem,
lehet másé a pénz
s ami a koszorút fonja,
lehet másé a kéz;
lehet a dicsőség is másé,
és ami ontja a fényt,
de ha visszhangzik bennünk:
a dal a miénk.

Lehet másé a vétkem
és másé a múlt;
lehet másé a csillag
s a fény, ami gyúlt;
lehet másé a mennybolt
s amin fekszünk, a rét,
de ha visszhangzik bennünk:
a dal a miénk.

Ha mondanám, de nem tudom jól,
akkor helyettem szól egy szólam
a régi napok dalaiból.

Lehet másé a harc is,
lehet másé a rend;
lehet másé a dallam,
lehet másé a csend;
lehet a gondolat is másé,
másé a kezdet és a vég,
de ha visszhangzik bennünk:
a dal a miénk.

Zeneszerző: Karácsony János
Előadó: LGT
Album: Loksi, 1980



VASÁRNAP DÉLUTÁN

Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
és valahogy sápadtabbak a kirakatok.
Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesik
és újra érzek egy régi illatot.

Vasárnap délután, a csendes, hosszú ebéd után,
a mama rám adta mindig a szép ruhát,
az ajtóban még megfésült és nem hallgatott rám,
ha kértem, hadd járjak így egész héten át.

Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebb
s a nagyfiú ígéri: tízre hazajön.
A tánciskola parkettjén a cipők fényesek
s néhány párnak a figura összejön.

Vasárnap délután volt, mikor megismertelek.
A bátyád apámmal nálunk sakkozott,
kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem neked
és kipróbáltuk; a szerelem jó dolog.

Vasárnap délután talán a harag is csendesebb
s az elvált apa láthatja kisfiát;
a vidéki rokonok látogatják az újszülötteket
és Farkasréten is elfogy a sok virág.

Vasárnap délután volt, mikor viszontláttalak
és újra megtörtént, ahogy egy régi napon;
te sem lettél felnőttebb és én sem komolyabb
és előre tudtuk: szeretni jó nagyon.

Vasárnap délután az időm csendesen megy el
és néha úgy érzem, máris érkezel.
Vasárnap délután az este mindig túl közel,
mikor tudom, hogy többé nem jössz el.

Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
és valahogy sápadtabbak a kirakatok.
Vasárnap délután már régen semmi se történik,
csak néha érzek egy régi illatot.

Zeneszerző: Presser Gábor
Előadó: Zorán
Album: Zorán III., 1979



POKOLBA MÁR A SZÉP SZAVAKKAL

Hiába hitték annyian
s hirdették boldogan; mit hoz a holnap.
Hiába szép, ha messze van,
messzebb egy életnél.
Hiába él, ki csak remél,
hiába szól, ki mást ígér.

Hiába hangzott fényesen,
hiába szólt a „győzelem",
ha nem nyert senki sem;
hiába foglalták aranyba, kőbe,
hiába fogadjuk égre és földre,
hiába eskü és hiába szentbeszéd.

Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!

Hiába ígérsz lelkesen,
másképp történt minden,
ami megtörtént velem...
Jelen és múlt az életem,
így nem csal meg sosem;
szó csak a szóra válaszol,
nem hiszem már, ha szépen szól.

Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!

Arcom kezembe temetem.
Láttam én is kerteket
az üres termekben.
De hiába mondom el dallal és csenddel,
hiába hallgatom csillogó szemmel,
hiába, hiába ordítom hangosan:

Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!

Zeneszerző: Presser Gábor
Előadó: LGT
Album: Locomotiv GT, 1979



ÜZENET


Jó utódom, ha azzal játszol,
hogy múltat kutatva mélybe ásol;
egy rég lejátszott korongot találsz.
Szólaltasd meg és hallgasd végig,
egy nótát hallasz, egy nagyon régit,
a helyről, melynek romjai közt állsz.
Gyönyörű hely volt, vagy csak én láttam így?
Gyönyörű hely volt.

A dobozházakból ne ítéld meg,
már nem hirdettük a szürkeséget,
de azt hittük, hogy drágább, ami szép.
És lépten-nyomon, az a megvakult láda,
mi tévének hívtuk - a kor csodája! -,
mely múltba látott s jövőről mesélt.
Igen, ez így volt, vagy csak én láttam így?
Igen, ez így volt.

Te majd érted, biztosan érted,
amit én még csak érzek, mert benne élek,
majd érted, biztosan érted,
mert láthatod, amit én még csak érzek
s csak akkor vond meg a mérleget,
ha megtaláltad a lényeget,
mert ez a dal mégiscsak elfogult üzenet...

A tilalomtáblák azért voltak,
hogy megfékezzék a száguldókat
s a teknősbéka többszáz évig élt.
Legyőztünk ezernyi régi gátlást,
annyi mindent legyőztük — de főleg egymást...
És tiszteltük az ősök énekét.
Igen ez így volt, vagy csak én hittem így?
Igen, ez így volt.

A megváltó álmokból annyi maradt,
mint computer-agyban egy ujjlenyomat,
mert elhittük a józanság hitét.
Beszéltünk magányról, küldetésről,
jeleket szűrtünk ki csillagfényből,
hogy elfedjük a közvetlen veszélyt.
Igen, ez így volt, vagy csak én láttam így?
Igen, ez így volt.

Ha primitív tárgyba akad a kezed:
egy doboz és rajta hat húr rezeg,
bánj vele gyengéden, barátom,
mert megtaláltad a gitárom.

Zeneszerző: Presser Gábor
Előadó: Zorán
Album: Zorán II., 1978


A SZERELEMNEK MÚLNIA KELL

Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd, egy napod mennyit ér,
néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.
A lángot akkor őrződ még,
ha félsz, hogy ellobban, elég
s elveszted fényét, melegét.

Jó, mikor hisszük még:
lehet olyan a világ, amilyet szeretnénk.
Hidd el, a hajnal attól szép,
hogy minden éjben ott lapul az örök sötétség.

Egy érzés mindent eltakart
s elhittük, mindörökké tart
s a Törvény nálunk dől le majd...

De jaj; a szerelemnek múlnia kell
s ha múlik, akkor fájnia kell,
hogy erezd, mennyit ér, míg tart, míg él.
A szerelemnek múlnia kell,
akkor is, ha égig emel
és szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér.

Várj! A kezed ne húzd el!
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz...
Ha sírsz, a szemed ne takard el!
Miért titkolnánk, hogy egy kicsit nehéz?

Zeneszerző: Presser Gábor
Előadó: Zorán
Album: Az élet dolgai, 1991


ÜRES BÖLCSŐT RINGAT...

Hétfő volt, mikor született,
én kivártam volna, de nem lehetett.
Tudod, a számla nagy, a munka se vár
s jött a hír, hogy a fiam már jár;
aztán láttam, ahogy nevet és fut elém,
hogy ő pont olyan lesz, mint én,
majd ugyanolyan lesz, mint én.

Üres bölcsőt ringat a hold fénye
s mindig ez a mese vége:
- Apa, mikor jössz?
- Fiam, mennem kell;
az élet csupa kötelesség,
de sokat leszünk együtt még.

- Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék...
- Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég,
gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el!
- Fiam, játszunk majd, de most mennem kell.
Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő:
- Úgy dobom majd, mint ő, - mondja
- olyan leszek pont, mint ő.

Üres bölcsőt ringat a hold fénye
s mindig ez a mese vége:
- Apa, mikor jössz?
- Fiam, mennem kell;
az élet csupa kötelesség,
de sokat leszünk együtt még.

Komoly gimibe jár, soha nem tanul,
mégis népszerű kölyök, nekem ez sem új.
- Apa büszke rád, de most beszélnünk kell!
Csak mosolyog, aztán így felel:
- Tudod, énnekem most, apa, csak a kocsikulcs kell még
és ha megengeded, elmennék.

Üres bölcsőt ringat a hold fénye
s mindig ez a mese vége:
- Apa, mikor jössz?
- Fiam, mennem kell;
az élet csupa kötelesség,
de sokat leszünk együtt még.

Tudom, jó sora van, messzi városban él,
hosszú út, mire ideér.
A minap fel is hívtam, mikor láthatnám,
ha néha felénk nézne, bizony nem bánnám!
- Apa, túl sok a dolgom s a fiam is vár,
ugye jól vagy, jó, hogy hívtál,
nagyon jó, hogy felhívtál.
Még valamit mondanék, de letette már
s csak rohan, pont, mint én.
A fiam! Pont, mint én...

Üres bölcsőt ringat a hold fénye
s mindig ez a mese vége:
- Fiam, mikor jössz?
- Apa, mennem kell;
az élet csupa kötelesség,
de sokat leszünk együtt még...

Zeneszerző: Harry Chapin
Előadó: Zorán
Album: A körben, 2004




VOLT EGY TÁNC

Hófehér hajó úszott a folyón,
összesimult a fiú s a lány,
színes lampion fénylett az égen,
mint egy brosstű a mélykék ruhán
és a fedélzet zenével megtelt;
szólt a ringató, lassú románc...
Volt egy tánc, volt egy tánc
- ilyen szépet csak filmekben látsz.

És a vonatok indultak sorra
és a fiú az ablakban állt
és egy vagonban nevettek rajta
a harcedzett, vén katonák.
„Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed,
mi lesz veled, ha a csatában jársz? "
Volt egy tánc, volt egy tánc
- talán egyszer még lesz folytatás.

Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc,
és a lángon, halálon, füstön át
úszik egy fehér hajó.

És a vonatok megjöttek sorra,
néhány békeév nekünk is járt,
aztán jött az a rettegett autó
és a ház előtt halkan megállt
és a mama, az ablaknál állva,
újra évekig apámra várt...
Volt egy tánc, volt egy tánc
- talán egyszer még lesz folytatás.

És a brosstűből szénre már nem telt
és a harmadik tél is lejárt
és egy hajnalon csengettek hármat
és az apám az ajtóban állt
s azt se bántuk, hogy nem volt már semmink;
mindent elnyelt a Nagy Zálogház.

Volt egy tánc, volt egy tánc
- talán mégiscsak lesz folytatás.

Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc é
s a börtönön, magányon, reményen át
úszik egy fehér hajó.

De már szóltak a hírek s az ágyúk
- mondd, az életünk miért lenne más?-
és mi mindent két bőröndbe gyűrtünk,
de már nem ment az elindulás...

Már csak csendesen nézik a tévét,
ahol ragyog egy másik világ
és ők nem kérik senkin se számon
az elrabolt évek sorát.
Pedig semmiért vesztek el álmok,
mint a zálogban hagyott ruhák.

Volt egy tánc, volt egy tánc
- néha elhitték lesz folytatás.

Zeneszerző: Leonard Cohen
Előadó: Zorán
Album: Az élet dolgai, 1991



APÁM HITTE

Apám hitte az otthon melegét,
apám hitte az ünnep örömét,
apám hitte az apja örökét
- s úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám hitte az első éjszakát,
apám hitte a gyűrű aranyát,
apám hitte a szavak igazát
- s úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám hitte a hőstetteket,
apám hitte a bölcsességeket,
apám hitte a szép verseket
- s úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám elhitte a hírmondók szavát,
apám elhitte Chaplin bánatát,
apám elhitte a folyók irányát
- s úgy hiszem, ez így van jól.

Én is hiszek egy-két szép dologban:
hiszek a dalban;
és én hiszek a város zajában
és én hiszek benned s magamban
és én hiszek a táguló világban
és én hiszek a lézersugárban
és én hiszek a fegyver halálában
és én hiszek a folyóban s a hídban
és én hiszek, hiszek, hiszek apámban.


Zeneszerző: Presser Gábor, Zorán
Előadó: Zorán
Album: Zorán I., 1977